Nincs is jobb, mint plagizálni, vagy híres idézetekkel kezdeni...de szokták volt mondani minden kezdet nehéz. Ez sem lesz könnyű, mindenki meglássa!

Ígéreteimet nem terjeszteném ki túl pozitív dolgokra, mert jelenleg csalódást keltő időszakomat élem...fogalmazzunk, úgy (már kezdem a felelősség megosztását)..khm..fogalmazzak úgy, hogy minden, engem többé-kevésbé ismerő, szerető (kedvelő) embernek döbbenetes csalódást okozok tetteimmel. Nem kitervelten és nem jókedvemben, de az eredmény mégis ez.

Ezek függvényében, senki ne számítson sok jóra. Eddigi tapasztalataim alapján az volt megállapítható, hogy az emberek szeretnek sokat kinézni belőlem, hát nem kell...köszönöm, de nem érek annyit!

Ezen "naplózást" sem feltétlenül értékteremtő tevékenységnek szánom, csak ha már sosem voltam képes hagyományos naplót írni, bár időnként eljátszottam a gondolattal, akkor miért ne próbálnám meg itt...

Ha valakit érdekelne (nem fűzve vérmes reményeket a magas létszámhoz), hogy miért szennyestartó...elmondhatom, hogy az utóbbi időben megkedveltem eme darabját háztartásomnak...elrejt, elnyel, megszabadít az elhasználttól, a mocskostól, de mikor újra hozzányúlunk tartalmához, az már egy új út...a megtisztulás útja...a rendezettség felé vezető út! Mostani napjaim, heteim a lelki szennyestartóm végletekig történő megtöltéséről szólnak és a túlcsordulás veszélyét mérséklendő kezdtem bele ezen műfajba...

Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak pótcselekvés lesz az irogatás, és az igazi lelki csatározásomat továbbra is magamban folytatom...és inkább olyan témákról írok csak, melyek egy kicsit kizökkentenek a magam okozta rémálomból...

Perverz dolog, úgy hűnek lenni önmagadhoz, hogy saját elveidet rombolod le, mások életével egyetemben...

Ez rögtön több kérdést is felvet (legjobb vitapartnerem én vagyok)!

Elveinkkel szemben, hogyan lehetünk saját magunk?

Hogyan lehetnek olyan elveink, melyek szerint nem tudunk élni, illetve életünket úgy alakítjuk (akár szándékosan, akár nem), hogy összeütközünk a korábban értéknek vélt dolgokkal?

Ja, hogy ne legyek naív...nem kellett ehhez több, mint 30 év....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.