Szeszélyes szokták volt mondani...az, már ha a kiszámíthatatlanságot és a váratlan meglepetéseket, melyeket nem mindig őszinte mosollyal fogad az ember, lehet egy ilyen visszafogott, már-már kedveskedő jelzővel illetni...

Ha most nagyon belemélyedek, akkor rájövök, hogy a kiszámíthatatlansága kiszámítható, azt lehet tudni, hogy jönni fog valamikor valami, ami keresztül húzza a számításainkat, pedig, az ember már érzi a nyár közeledtét, már boldogan emeli fel az arcát, hogy süthesse a nap, már mosolyra húzódik a szája, amikor a bizsergető napfény-nyalábok melengetik a hátát....na ilyenkor borul be az ég és költözik be szívünkbe a hidegség, az elmaradhatatlan dohossággal együtt....ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, mikor a szürke, egyáltalán nem baráti fellegek vékonyodni kezdenek, majd egy szempillantás alatt elönt bennünket, az oly' elszántan felénk igyekvő fényáradat és elsöpört minden keserűséget és melankóliát.....ettől szép és ettől szerethető mit életnek hívunk, de pont ezért fontos, hogy olyan társat találjunk, kivel a borús napok is tartalmasan telnek, a derűseken pedig meg lehet váltani a világot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.